Canva - People Silhouette during Sunset

Így felejtsd el a munkaerőhiányt vezetőként

Nincs elég szakember, a fiatalok nem akarnak dolgozni, alig van jelentkező… Azt mondják ez tény. Én másképp látom. Szerintem ez általánosítás, amelyet nem kell feltétlenül elfogadnunk a magunk igazának. Elmondom miért.

Többezer állásinterjút tartottam és többszáz ügyfelemnek tettem fel korábban azt a kérdést, hogy milyen jelöltet akar. Számos esetben volt a válasz egy többoldalas (!) munkaköri leírás, amelyben elvárások tömkelege került felsorolásra. „Must have” a folyékony angol, pedig csak egyszer kell egy héten telefonon egyeztetni, legyen mérnöki diplomája, holott három egyszerű termék betanulásáról van szó, legyen kreatív és proaktív, holott a munkavégzés maga a színtiszta monotónia. Miért várjuk el a készet és az azonnalit? Esetleg a teljesen eltérőt attól, amire valójában szükség van? Tudom, nincs idő a betanításra, foglalkozni az új kollégával, készre van szükség, mert pörög az üzlet, mert pótolni kell az előzőt, aki hirtelen felállt, és már így sem tölti be a munkakört hetek óta senki. Tehát minél nagyobb a nyomás, annál több az elvárás…

Jól ismerem ezt a helyzetet, vezetőként én is gyakorta szembesültem azzal, hogy sok munkához kevés emberem volt, és mikor felvehettem valakit a csapatba, nem jött a szakmailag ideális jelentkező. Ilyesformán valóban hiány volt a munkaerőből. De nem akartam erre figyelni. Mert azt is tudtam, hogy a munkának mely része megtanulható, és hogy milyen gyorsan csökkenthető az elvárások köre akkor, ha én magam hajlandó vagyok az embert hozzásegíteni a tudás megszerzéséhez.

Vezetőként ugyanis érdekemben az áll, hogy a pozíció be legyen töltve, olyan ember által, aki a lehető legjobban látja el a feladatát. Ha pedig a tökéletes nem repül be az ablakomon – hisz hiány van –, akkor fontos kérdés a hogyan tovább. A megoldás pedig egyszerű: ne a tökéletest keressük, meg a készet, hanem a lelkest. Várjunk el kevesebbet és adjunk többet.

Mert a leghozzáértőbb szakember sem fogja megvillantani a tudását, ha nem akarja, míg a legkisebb tudásmorzsa is gyorsan szakértelemmé avanzsál, kellő lelkesedéssel megspékelve. Igen, ez idő és energia. De a jó hír, hogy a megtérülős fajta.

És hogy mitől lesz csillogó a pályázó szeme? Attól, hogyha a vezető megláttatja vele azt, ami iránt lelkesedhet. Azt, amiért majd ő maga is tenni akar. Igen, a vezetőnek inspirálnia kell már az első perctől a (potenciális) emberét arra, hogy meglássa munkakörének értelmét, a részt, amivel az hozzájárul az egészhez, legyen szó akár összetett, vagy egyszerű munkakörről. Mert bármilyen is az elvégzendő feladat, ha létezik, kell, hogy legyen értelme is.

Minden vezetőnek azt kívánom, hogy vegye le végre a szemét a munkaerőhiány tényként való elfogadásáról, mert azzal csak a tendenciát erősíti.

Kedves Vezető! Te is tedd fel magadnak a kérdést: mivel tudsz hozzájárulni a tendencia átfordításához? Mert ha semmit nem teszel, azzal végsősoron te jársz rosszul. Például keresd elsődlegesen a lelkesedést a szakértelem helyett, és lobbantsd fel a jelöltben Te magad azt a tüzet, amely miatt ő majd személyisége és képességei egészével hozzá akar járulni a vezetői céljaidhoz.

Megosztás

Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on print
Print
Share on email
Email